Korzó Magazin

A gyerek a kutyától betegségeket kaphat el. Igen, de mi az, amit a kutyától el lehet kapni? Például a bolhásságot. Viszont, ha már egyszer kutyánk van, akkor szerintem nem lesz bolhás, mert foglalkozom vele. Rengeteg bolhairtó szert lehet kapni. Azonban tudnunk kell azt is, hogy a kutyabolha nem megy át az emberre, csak a macskabolha. Az is igaz, hogy sokszor az ebünkben macskabolha van. De azt is ki lehet irtani.

Emlékeznek még a jellegzetes pinceszagra, ami meghatározó volt ugyan, de cseppet sem zavaró? A mázsás fabútorokra, amelyeket felemelni nem lehetett, sőt még arrébb csúsztatni is bajos volt? A finom ételekre, a romantikus, elbújós vacsorákra? Nos, ebből mára nem maradt semmi. Széttört fajanszok, málló vakolat, keretét veszített ablakszemek, valamint irgalmatlan mennyiségű por. Ez maradt a szebb napokat is látott Vaskakas Étteremből a belváros szívében, a Káptalan domb lábánál.

Ha ma Magyarországon azt hallja valaki, hogy magyar film, akkor egyből “ökölbe szorul” a képe, mintha citromba harapott volna. Nem tagadom, ezzel én is így vagyok/voltam. Az utóbbi évek pár tényleg jó próbálkozását leszámítva az elmúlt években, évtizedekben egy olyan éra uralta a magyar filmgyártást, ami—véleményem szerint—tönkretette a közönségfilmezést. Nem szórakoztató, hanem művészfilmeket ontottak magukból a stúdiók, és a jó, régi, ropogós magyar történetek és szereplők, karakterek helyett átváltott a szakma egy “rendező a rendezőnek” műfajra, amelyből a magyar mozilátogatók csupán annyit érzékeltek, hogy a hazai produkciók nem szórakoztatják, hanem lefárasztják őket érthetetlenségük, stílusuk és minőségük folytán.