Korzó Magazin

Nos, aki 18 évesen becsapta a spájzba érettségi bizonyítványát, minden bizonnyal hallotta már a fenti sorokat. A szabadságharc lánglelkű költője e nem túl hízelgő szavakkal ostorozta 1847. márciusában a gyűlölt magyar kiváltságosokat. Talán, mikor lejegyezte, arra gondolt: szavaival hegyes karót döf a nemesség szívébe, amikor „szégyenteljes” győri futásukra emlékezteti. Lehet azonban, hogy a költőzseni nem ismerte jól a történelmet, mert az 1809-es kismegyeri csata közel 10 napig tartott, tehát jó messzire futhatott volna népünk színe-virága, mert ideje volt rá.

1934-ben úgy döntöttek a győri elöljárók, hogy méltó emléket állítanak a triannoni békedek-rétumnak. Országzászló- emlékművet építettek, a mai Virágóra helyén, klinkertéglából, bronzból, műkőből. A téglafalon szemből nézve, mindkét oldalán mészkőből készült, a falból kiemelkedő címerpajzs volt látható. Szemből nézve a bal oldalin a Szent korona nélküli magyar kis címert, a jobb oldalin Győr város címerét helyezték el. Volt rajta egy márvány ereklyetartó is, amelyben az elcsatolt területekről származó földet tartották.

1944. április 13-án csütörtökön 177 darab B-17-es bombázó szállt fel dél- olaszországi támaszpontjáról. Észak- kelet felé fordultak, és másfél órás repülés után elérték céljukat. Ott mindössze 15 percet tartózkodtak, ez alatt 350 tonna bombát dobtak le és 718 életet oltottak ki. A személyi veszteségen kívül mérhetetlen károkat okozott a bombázás épületekben és főleg a gyárakban. Ez volt az első és egyben legnagyobb bombatámadás Győr ellen. Célja pedig nem volt más, mint a Győri Wagon és Gépgyár teljes megsemmisítése.