Korzó Magazin

Kovacsicz Mónika a Felvidékről származik, és a Győri Audi ETO KC évek óta tartó sikersorozatának egyik maghatározó játékosa. A 24. évében járó jobbszélső negyedik szezonját tölti a győri zöld-fehér együttesnél. Magyar bajnok, kupagyőztes, sőt 2005 novembere óta kihagyhatatlan a magyar válogatottból is. A csinos kézilabdás hölgy a Korzó kedvéért bepillantást engedett hétköznapjaiba, sőt az ETO mezét ezúttal igazán nőies ruhadarabokra cserélte.

Jelenlegi eredményeidről, a sikerekről szerencsére sokat hallhatunk mostanában. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy egy felvidéki falusi csapatban kezdted a kézilabdát.

Így van. A Révkomárom mellett található Imelyen nőttem fel, itt kezdtem el az általános iskolát is, a családom most is ott él. Nyolc éves voltam, amikor megalakult a helyi kézilabda csapat. Nekem megtetszett a játék, így ott ragadtam. Édesapám is támogatott, bár mindig figyelmeztetett, hogy csak akkor járjak az edzésekre, ha teljes erőbedobással tudom csinálni. Szerencsére kiderült, hogy az akarat mellé tehetség is párosult, 13 éves voltam, amikor a szomszédos Naszvad csapata leigazolt.

Tizenhét évesen pedig már bemutatkoztál a magyar bajnokságban. Igaz akkor még a Békéscsaba ajánlatát fogadtad el, annak ellenére, hogy már akkor is hívott az ETO.

Abban az időben sokat jártunk különböző tornákra Magyarországra. Kiskunhalason szerepeltünk, amikor több csapat is megkeresett, az ETO is. Én mégis a Békéscsabát választottam, először egy kisebb csapatban akartam kipróbálni, mit is ér az eddig megszerzett tudásom, meg tudok-e felelni a magyar bajnokság színvonalának. Az ETO túl nagy falatnak tűnt akkor.

Szüleid hogy fogadták, hogy ilyen fiatalon elhagyod a családi fészket?

Ők mindig az én érdekeimet tartották szem előtt. Féltettek ugyan, de bíztak bennem. Szüleimet tartom a példaképeimnek. Őszinteségre, és a sportban is a munka becsületére neveltek. Mindig azt hangsúlyozták, hogy a kitűzött célokért mindent tegyek meg, soha ne adjam fel.

Hogy kerültél Győrbe az ETO-hoz?

Három évet töltöttem Békéscsabán. A kézilabda mellett itt még a tanulásra is figyelnem kellett, itt fejeztem be az egészségügyi középiskolát is, amit még Érsekújváron kezdtem el. A harmadik szezon végén kerestek meg újra az ETO vezetői, én pedig ezúttal igent mondtam.

Új csapat, új város, új célok. Mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

Úgy érzem ezzel nem volt gond. Mire Győrbe kerültem, már nyelvi nehézségeim sem voltak. A békéscsabai évek alatt egész jól megtanultam magyarul. Szüleim szlovák származásúak, bár valamennyire beszéltünk magyarul, de az inkább egy szlovák-magyar kevert nyelvre hasonlított. Az anyanyelvem nekem is szlovák, itt tanultam meg igazán magyarul írni, olvasni. A beilleszkedés így itt már könnyebb volt, úgy érzem hamar elfogadtak, megszerettek a városban. Persze ehhez kellettek a jó eredmények, a jó játék is.

Valószínűleg a szlovák válogatott is tárt karokkal fogadott volna, te mégis a magyar állampolgárságot és ezzel együtt a magyar címeres mezt választottad. Miért?

Én Szlovákiában is válogatott voltam a különböző korosztályos csapatokban, de nekem olyan céljaim voltak és vannak, amit ott nem tudnék elérni. A kézilabda színvonala Szlovákiában jóval alacsonyabb, én pedig úgy gondoltam, vagyok olyan jó játékos, hogy Európa egyik legerősebb bajnokságában és válogatottjában is megálljam a helyem. Nagy-nagy vágyam, hogy a magyar csapat tagjaként pályára léphessek az olimpián.

A magánéletben is ennyire céltudatos vagy?

Igyekszem az lenni, bár a kézilabda jelenleg teljesen kitölti minden időmet. A napi két edzés és a meccsek mellet nem sok idő jut másra.

Mégis meglepne, ha éppen a szurkolók egyik kedvencének, az egyik legcsinosabb hazai kézilabdázó hölgynek ne lenne udvarlója.

Bár a magánéletemről nem szívesen beszélek, annyit azért elárulok, hogy boldog párkapcsolatban élek. Barátommal egy éve vagyunk együtt, és nagyon szeretjük egymást. Az esküvő és a gyermekvállalás még odébb van, nekem most a kézilabda a legfontosabb.

Valószínűleg sok szép és sikeres év áll előtted még a kézilabdapályán. Arra gondoltál-e, hogy karriered befejezése után mivel szeretnél foglalkozni?

Igen, bár természetesen én is abban bízom, hogy ezzel még jó pár évig nem kell komolyan foglalkoznom. Nehéz ezt most megmondanom, hiszen még azt sem tudom, hol fogok élni mondjuk tíz év múlva. Mindenesetre úgy tervezem, hogy ha abbahagyom, akkor edzőként gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Egyelőre azonban csak a jelennel törődöm, meg kell nyernünk újra a bajnokságot.

Erre minden esélye meg is van a csapatnak. Szerinted miben rejlik az ETO ereje?

Az utóbbi időben ugyan voltak hullámvölgyek a csapat játékában, én mégis azt mondom, papíron mi vagyunk a legerősebbek. Sok a klasszis játékos a csapatban és a hangulat is kiváló. Igazi közösséget alkotunk, és ami nagyon fontos, tudunk egymásért küzdeni.

Kivel vagy leginkább jóban a csapatból, akivel mondjuk az edzések után is szívesen összejártok?

Nyugodtan mondhatom, hogy mindenkivel jóban vagyok, nincs olyan, akit ne szeretnék. Hornyák Ági és Radulovics Bojana is szinte a szomszédom, emiatt velük többször összejövünk dumálni egy kicsit, de Görbe (Görbicz Anita) is gyakran velünk tart.

Ha a sok elfoglaltság mellett egy kis kikapcsolódásra vágysz, mivel töltöd el szabadidődet a legszívesebben?

Ha tehetem, hazautazom a szüleimhez, de ha ez nem megy, akkor sem unatkozom. Van ugyanis egy kiskutyám, akit szintén nem hanyagolhatok el. Imádok sétálni vele.

A Korzó olvasói ezúttal nem az ETO 9-es mezében vagy éppen melegítőben láthatnak a fotókon, vállaltad ugyanis, hogy nőies oldaladról is bemutatkozol. A képeken látható ruhák mennyire tükrözik egyéniségedet?

Nem állnak tőlem távol a nőiesebb darabok. Szeretek vásárolni, az ilyen típusú ruhák is jól megférnek a ruhatáramban. Magas sarkú cipőt is szívesen hordok, igaz a térdsérülésem óta ez már némi fájdalommal is párosul.

A szurkolók szeretnék ha Mónika Győrben maradna.

A győri vezérszurkolók az Audi ETO minden mérkőzésén ott vannak. Kedvenceiket nem csak hazai pályán buzdítják, hanem az idegenbe is elkísérik a zöld-fehér gárdát, legyen a mérkőzés akár Dániában vagy Norvégiában.
A BKU (Bal Kapufa Ultrák) oszlopos tagja, Vámos Péter elmondta, a győri kézilabda-szurkolók szívébe belopta magát Kovacsicz Mónika, aki játékával és küzdeni tudásával vált igazi kedvenccé.
„Szurkolói csoportunk egyik kedvence Kovacsicz Mónika. Hihetetlenül tud küzdeni, a pályán mindent megtesz a győzelemért. Az egyik legkeményebb védekező játékosunk, a góljai pedig élményszámba mennek. Jó lenne, ha többet látnánk mosolyogni, igazán jól áll neki. Felröppentek hírek arról, hogy esetleg az idény végén távozik a csapattól. Ez szerintünk nagy veszteséget jelentene az ETO-nak. Ha rajtunk múlna, biztos maradna.”