Korzó Magazin

Ha azt mondom Mediawave, a győriek fele biztosan rávágja: Hartyándi Jenő. Valóban így van. Az elmúlt közel két évtized alatt a Mediawave Alapítvány vezetője emblematikus figurája lett a városnak. Amatőr magyarság kutató, végzettsége szerint elektromérnök, jazzrajongó, jellegzetes, befont szakállát pedig egyre többen másolják.
Korzó: Kezdjük ezt a beszélgetést, úgy ahogy illik. Alig néhány hete fejeződött be a 18. Mediawave Fesztivál. Azóta már nyilván jöttek be vélemények, visszajelzések. Hogyan sikerült idén a kulturális seregszemle?
Hartyándi Jenő: Szerintem elsősorban nem a szervezők, hanem a látogatók véleménye számít. Szervezési szempontból, mindig vannak háttérproblémák, ami az idén, hála istennek, kevesebb volt, mint ami szokott lenni. Pontosabban, szervezettebben folytak a programok, ezen sokan meg is lepődtek és elkéstek a koncertekről, de hát van ilyen is. A közönség visszajelzéseiből látszik, hogy széleskörű érdeklődési kört sikerült idén megfelelő programokkal ellátnunk. Nagyon színvonalas előadásokat sikerült ebben az évben bemutatnunk, olyanokat, amelyek sehol máshol az országban nem láthatók, csak itt a Mediawave Fesztiválon. Egy másik szegmense az idei rendezvénysorozatnak az a szándék volt, hogy a győriek is jobban lássák mi az a Mediawave. Ezért egy családi napot, igazi pikniket szerveztünk a városvezetéssel közösen, amelyen záró fellépőként a Ten Years After zenekar muzsikált. Azt kell mondanom ez egy jó csalétek volt, de természetesen nem csak róluk szólt a nap, hiszem több zenekar, színházi előadás, sőt kiállítás is látható volt a folyóparton. Azt bizonyítottuk be ezzel a nappal, hogy gagyi nélkül is lehet tömegeket vonzani egy rendezvényre. Mi tartottuk a saját magunk által felállított színvonalat, nem engedtük be a vattacukorárusokat és a többi hasonló kellékelemet, ennek ellenére rengetegen nézték meg az előadásokat.
K: Az elmúlt majd két évtized tapasztalatai alapján a fesztiválszervezők legnagyobb gondja minden évben a pénz. Mi az oka annak, hogy a legnagyobb jelentőségű összművészeti fesztivál ilyen gyatrán jut csak forrásokhoz?
HJ: Az állami támogatási formák egyre kaotikusabb állapotba kerülnek, a koncepciótlanság az egyetlen koncepció, amit föl lehet a működésükben fedezni. Mindezek mellett pedig egyre jobban eluralkodik az „uram-bátyám” típusú pénzosztogatás, amitől már nagyon idegesek vagyunk. Ez ellen komolyan ki is keltünk, nem egyedül, hiszen fesztiválos társaink csatlakoztak hozzánk, és egy kicsit megszorongattuk a kormányzatot ez ügyben.
K: Apropó: azt hiszem idén fordult elő először, hogy a Mediawave szervezői egyfajta politikai tevékenységet is folytattak, hiszen nyílt levelet küldtek a kulturális tárca vezetőjének.
HJ: Azért én ezt nem mondanám politikai tevékenység
nek, mert engem nem érdekel a politika, az viszont érdekel, hogyha, legyen az bármilyen irányultságú kormányzat, hülyére veszi a fesztiváltársadalmat, amiből egyébként rendkívül sokat profitál. Bennünket az zavar legfőképp, hogy egyre romlik a finanszírozás színvonala, nemhogy lassú javulás, de egyenesen látványos és gyors romlás tapasztalható! Mi ez ellen keltünk ki. Ennek az lett az eredménye, hogy a három hónappal ez előtt hülyeségnek nyilvánított javaslatainkat most újra előveszi a kormányzat. Ezt a fesztiválszövetségben dolgoztuk ki, lényege pedig egy előre számítható, az Uniós támogatási formáknak megfelelő szisztéma bevezetése lenne. A jelenlegi pályázati rendszer annyira különbözik az Uniós normától, hogy egyszerűen nem tudunk egy európai partnerrel közösen pályázni egy rendezvényre. Annak ellenére, hogy évek óta tagjai vagyunk az Uniónak, egyre távolabb kerülünk tőle…
K: Idén 18. éve van jelen a Mediawave a nemzetközi fesztiváléletben. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen sorozatot létre tudjon hozni, komoly elhivatottság és indíttatás kell…
HJ: Tulajdonképpen nem 18 évvel ezelőtt kezdtük a szervezkedést, hiszen 82- 83-ban létrehoztunk Győrben egy nemzetközi jazz klubot, mi csináltuk az első független koncerteket, amit aztán be is tiltottak és itt szereztük az első komolyabb tapasztalatainkat. Mi tulajdonképpen azóta tartjuk az elveinket, nem megyünk el soha az „olcsó” vagy éppen igénytelen kategória felé csak azért, hogy az állandó nézőszámot behozzuk a rendezvényeinkre. Célunk ma is az, ami 18 évvel ezelőtt: bemutatni a világban zajló folyamatokat, ez pedig nem túl gazdaságos. Az átlagközönség inkább megnézi hússzor a Hobo Blues Band- et, nem ez a baj mert ők jók, hanem az a baj, hogy nem néz meg mást! Ezek a folyamatok pedig csak erősítik az Európától való leszakadásunkat. Ezzel küzdünk mi is folyamatosan, hogy amíg Magyarországon, vagy éppen Győrben a fesztiválunkat avantgardista, furcsa valaminek tartják, addig Európa más részein kifejezetten középkonzervatív fesztiválnak tartanak. Mi filmekben is és zenében is olyan dolgokkal foglalkozunk, ami nyugatok a középkorú réteg ízlését jelenítik meg, náluk viszont a jazz-az etno zene és a művészfilmek jelentik a perifériát. Amíg ez a szemlélet nem alakul át addig mi itt egy ilyen furcsa madárnak tűnünk.
K: Mikor erre a beszélgetésre készültem végignéztem azokon az embereken, akik az elmúlt 20 évben Győr kulturális életével foglalkoztak, és találtam egy közös pontot. Valamennyiük életében valahol megjelent a Rába Mozi. Ez volt a „szellemi műhely”?
HJ: Nekem csak egy kis kitérő volt. Ez volt az egyetlen időszak az életemben amikor önkormányzati alkalmazott lettem, előtte én mint civil ember szerveztem fesztiválokat, ugyanis tervezőmérnök voltam, utána lettem a Rába Mozi vezetője. Nagy tanulság volt számomra: többet sose dolgozom önkormányzati intézményben. Éppen ezért civil kezdeményezés ma is a Mediawave, ami egy csomó kellemetlenséggel jár, de van néhány előnye is.
K: Ha már szóba került az önkormányzat: úgy tudom, idén járult hozzá először komoly összeggel a fesztiválszervezéshez a város.
HJ: 17 év után igen jelentős változás következett be a fesztivál és a város kapcsolatában, mert itt nem csak egyszerűen arról van szó, hogy pénzt adtak nekünk egy rendezvény lebonyolítására, hanem elkezdődött egy komolyabb együttműködés. Nem csak pénzzel lehet segíteni egy ilyen rendezvényt, hanem infrastruktúrával, reklámfelülettel, szakmai segítséggel is. Komoly segítséget kaptunk például a biztonsági intézkedések kidolgozásában és megvalósításában.
K: Ha Győrben megkérdezünk valakit arról, hogy mi jut eszébe Hartyándi Jenőről, a többség kapásból rávágja: befont szakáll, hogyan alakult ki ez a viselet?
HJ: Nem vagyok egy olyan ember, aki túl sokat foglalkozik magával, ám az tény hogy a szakállam az valahogyan eggyé vált velem, egyébként furcsa módon azóta ilyen amióta létezik a fesztivál. Az elején még két varkocsba volt fonva, ebből mára csak egy maradt. Ez a szakállviselet azonban csak itthon számít különlegesnek, én járok a világban és lépten-, nyomon találkozom ilyen szakállal, főleg Németországban de legutóbb Lengyelországban is láttam jó néhányat. Amikor először befontam, abban nem volt semmiféle ideológia, hiszen a katonaságon kívül nekem mindig volt szakállam, egyszerűen így tetszett. A jazzkedvelő körökben az emberek nagy része szakállas. A szakállviselés egyébként régi magyar gyökerekre vezethető vissza, hobbi szinten foglalkozom eredetkutatással, őseinknél pedig a fonás alap dolog volt, azt pedig hogy mit fontak be az már csak a fantázia műve volt. A befont szakállamnak amúgy volt egy érdekes hatása, akkor úgymond még rendes dolgozó ember voltam. Tervezőmérnökként, amikor megjelentem a munkahelyemen befont szakállal először nem nagyon tetszett a főnökömnek, de szépen lassan legyűrte az ellenszenvét. Talán azért is mert elég jó munkaerő voltam. Ez azonban a kisebbik probléma. A nagyobbik az az átlagemberek gondolkodásmódja. Ha valaki megjelenik egy ilyen szakállal az utcán, rögtön zsidónak nézik, na ez volt a fő oka annak, hogy megtartottam ezt a viseletet, mert először csak vicces ötletnek szántam, amikor azonban rájöttem, hogy milyen érzelmeket vált ki az emberekből, érdekes próbatételnek tűnt, hogyan tudja az ember elviselni, hogy a másságát nem tolerálják a környezetében.
K: Többször jártál Baskíriában, az Uralon túli területeken. Győrben az a pletyka járja, hogy a magyarság eredetét kutatja.
HJ: Én nem nevezném magam kutatónak, inkább érdeklődőnek. Érdekelnek ezek a dolgok. Akik ma idehaza terjesztik a „magyarságot” azokban egyfajta idealisztikus kép él a rokon népekről, de ha elutazik a rokon népekhez, és ott a saját életközösségükben nézi meg ezeket az embereket, rögtön látszik, hogy rengeteg jó dolgot megőriztek a múltból és persze sok rosszat is. Bennem nem ideák élnek arról, hogy milyenek lehettek az őseink, hanem megpróbálom ennek a reális oldalait megkeresni. Nagy különbség, hogy a közép- ázsiai népek erősebben őrzik a gyökereiket. Nagy hagyománya van a nemzeti zenének, táncoknak, népviseletnek. Ezt mi itt a Kárpát- medencében lassacskán teljesen elfelejtjük. És én ezt látom a legnagyobb gondnak. Fokozatosan elveszítjük a magyarság teljes kultúráját. Úgy gondolom egy picit ennek a megőrzésében is segít a Mediawave.
Garamvölgyi Imre