Korzó Magazin

Csaplár Balázsnál mindig van egy pisztoly. Ezt onnan tudom, hogy amikor megérkezett a fotózásra, ijedten kaptam a fejemhez: nem hoztad a lényeget? Nem mondod, hogy otthon hagytad a pisztolyodat! Aztán laza mozdulattal elővette a fontos kelléket. Megnyugodtam, minden készen állt egy jó kis délutánhoz. Csaplár Balázs megyei lőkiképző. 1999-ben, a rendőriskolában kezdett lőni, azóta már sok versenyt megjárt, mindenhonnan eredménnyel tért haza. Eljött a nagy pillanat, világbajnoki második és országos bajnoki cím boldog tulajdonosa.

KORZÓ: Milyen értékrendet vall egy olyan fiatal, akinél mindig van fegyver?

CSAPLÁR BALÁZS: Ne nevess, én konzervatív vagyok.

K: Miért nevetnék… Milyen Csaplár Balázs világa?

CSB: Nem szeretem a mai laza világot, a meztelenséget, a giccset, a reklámot, a diszkót, valóság showkat. Szeretem viszont az értékeket, tisztelem a szüleimet. Szeretném azt megérni, hogy nem kell bezárni a kocsimat, a lakásomat, nem kell attól tartanom, hogy valaki kárt tesz az értékeimben, szeretteimben. Az én világomban a fiatalok átengedik a helyet az időseknek a buszon, az autók megállnak, ha valaki át akar menni a zebrán, a szép lányoknak nem szólnak be, nem fütyülnek utánuk. Nem akarok nagy dolgokat, csupán tiszteletet egymás iránt. Közhely, tudom, de akkor is ezt szeretném. A család fontos, nevelő tényező. Neveljék a gyermekeket értékekre.

K: Mondod ezt pisztollyal a kezedben.

CSB: Mondom. Én karatézni kezdtem 14 éves koromban, és az igazságosság, a küzdelem vitt rá, hogy ilyen sportot, szakmát válasszak.

ÉDES KETTESBEN

K: Szerelmes vagy, rád van írva.

CSB: Csaknem két és fél éve vagyok a szerelmemmel, igen, benne találtam meg az igazit.

K: Milyen a kedvesed?

CSB: Elfogult vagyok. Csinos, okos, szerény és szeretem benne, hogy ő is konzervatív, az értékeket keresi. Partnerem az életben. Elveszem feleségül!

FESTÉSZET ÉS MODELLVILÁG

K: Mit szólsz ehhez, Viki?

RÓBER VIKTÓRIA: Összhang van közöttünk. Ez a legjobb.

K: Hogyan ismerkedtetek meg?

RV: Hét éve ismertük egymást, elutaztam külföldre, majd amikor visszajöttem, egymásra találtunk. Ez röviden, tömören a megismerkedésünk.

K: Modellkedsz. Hivatásod, vagy szórakozás?

RV: Kellemes időtöltés a modellkedés, nem érzem hivatásomnak, de érdekel. Magyarországon sajnos nincs értelme, mert nem fizetik meg. Ha van neved, akkor jó pálya, de ha még nem ismernek, nagyon nehéz. Ha elhívnak valahova, akkor is nekem kell a pénzem után menni. Ausztriában voltam pár fotózáson, az jobb, teljesen mások a feltételek. Festek, de most egy passzív időszakban vagyok. Régóta rajzolok, festek. Összegyűjtöm az életem mozzanatait és megfestem az élettől kapott benyomásokat. Versenyeket nyertem, most olajjal is próbálkoztam, kiállításom volt Németországban, Magyarországon. A képeim össze-vissza vannak, otthon, barátiamnál, ismerőseimnél, de így jó, legalább sok helyen találkozhatnak velük az emberek.

K: Van valami a képeiden, ami igazán jellemző rád?

RV: A vízhez vonzódom, rák a horoszkópom, ezzel is összefügghet, bár nem hiszek benne igazán. De tény, hogy vizes elemek szerepelnek a képeimen, azt azonban hozzá kell tennem, nem szándékosan, hanem ösztönösen festek.

K: Ismerik a képeidet?

RV: Még vannak hiányosságok. Tervezek kiállítást, szeretném, ha szélesebb körben is megismernék a képeket.

K: Nézegettem a festményeidet. A pipacsos váza nálam az elsõ helyen szerepel.

RV.: Én is szeretem, megnyugtat, ha virágokat festek.

K: Mi a közös bennetek? Ne gondolkozzatok, mi az, ami rögtön eszetekbe jut?

RV: Mindketten Coelhot olvasunk. Érdekes, filozofikus, elgondolkodtató.

Adorján Andrea