Korzó Magazin

Manapság egyre többen váltanak cukorról mézre, mondván, a méz egészséges. Kétségtelen, a méz egyedülálló természeti csoda, valójában abszolút természetes eredetű, édes és ragacsos egyvelege növényi és egyben állati eredetű anyagoknak. Évezredek óta élelmiszerként és gyógyszerként is emlegetik, mégis, a mai tudományos körökben igencsak ellentmondásossá vált a róla alkotott vélemény.
Az „ellenzékiek” arra hívják fel a figyelmet, hogy a méz nem más, mint egy tömény cukor-víz oldat, melyben ugyan vannak vitaminok és ásványi anyagok is, de olyan elenyésző mennyiségben, hogy azoknak táplálkozási szempontból értéke nincsen. Ráadásul a méz állagánál fogva sokáig a szájban és a fogakon megtapadva marad, így még a hagyományos kristálycukornál is jobban rongálja a fogakat. Ezen kívül a méz kalóriatartalma megközelítően egyezik a cukoréval (kémiailag a kettő ugyanaz a vegyület, csak egymáshoz képest egy kicsit elcsavarodva), így bizony ugyanúgy részt vesz a rettenetes zsírpárnák kialakításában.
A méz mellett beszélők viszont szinte szentimentálisan hangoztatják, hogy a méz kilógrammjáért egy méh rendíthetetlen szorgalommal, legalább 60 000 – szer repül ki -háromtól ötmillió virágot érintve- a kaptárból, hogy megalkosson egy olyan természetes élelmiszert, amely legalább 200 elemből tevődik össze, többek között olyan enzimekből és növényi színanyagokból is, amelyek természetes sejt- és immunvédő funkcióval rendelkeznek.
A mézpártiak abban egyetértenek a kritikusokkal, hogy a méz valóban 80%-ig cukorból áll, de fontos előnyként tartják számon, hogy a háztartási cukor alkotóelemein kívül mintegy 20 további cukorféle szolgál a természetes édességért. Ráadásul újabb és újabb kísérletekkel igyekeznek igazolni, hogy a mézben található cukorkombináció jótékony hatással van az emberi anyagcserére, sőt, a vércukorszintet sem emeli olyan mértékben, mint a hagyományos cukor.
Most jön a nehéz feladat, kinek is adjunk igazat, vagyis van értelme ezentúl inkább mézet fogyasztani? Segítségül pár érdekes információ, amelyek megkönnyíthetik a döntést.
Igaz, nincsen egyértelmű tudományos magyarázata, de a népi orvoslásban a meleg tej mézzel fogyasztva már ősidők óta eredményesen használt enyhe formája az altatónak és a torokgyulladás gyógyszerének.
Ugyancsak régebbről ismert jó tulajdonságát alkalmazzák újabban Németországban, egyes kórházakban, hivatalos gyógymódként a szövetregenerálódás terén. Rákbeteg pácienseknél a chemoterápiás kezelés alatt nemcsak a rákos sejtek osztódása akadályozott, hanem egyidejűleg az ellenálló-képesség és a sebgyógyulás is gyengül. Klinikailag megerősített, hogy a mézben lévő, méhektől származó glükóz-oxidase-enzim fertőtlenítő hatású hidrogénperoxidot állít elő, miközben ráadásként a mézben rejlő nagy mennyiségű cukor elvonja a sebben élősködő baktériumoktól a túlélésükhöz nélkülözhetetlen vizet. Így a mézzel kezelt sebek sokkal gyorsabban gyógyulnak és nem fertőződnek el. Mindezek mellett kimutatták, hogy egyes mézfajták dúskálnak kifejezetten antibakteriális hatású növényi anyagokban, így ezek a mézek mára már úgynevezett orvosi mézként regisztráltak. Bármely fokozott mézfogyasztásra ösztönző érvvel szemben, három embercsoportnál viszont mindenképpen ellenjavasolt a méz fogyasztása!
Az első kettő azokból áll, akik éppen túlsúly ellen küszködnek és/vagy cukorbetegségben szenvednek. Nekik elsődlegesen figyelembe kell venniük a méz magas cukor és kalóriatartalmát, kerülniük kell annak fogyasztását legalábbis mindaddig, amíg nem normalizálódik a testsúlyuk.
A harmadik csoportot az egy évesnél fiatalabb csecsemők alkotják, akiknél a bélflóra még fejlődő stádiumban van. A mézben előfordulhatnak olyan enzimek vagy akár baktériumok, amelyek még ha nyomokban is kerülnek be a szervezetbe, a még steril bélben könnyen elszaporodhatnak és annak működését veszélybe sodorhatják. Ilyen például az akár halálos kimenetelű csecsemőbotulizmusért felelős Clostridium Botulinum baktérium, melynek csíráit már többször kimutattak mézfajtákban. Idősebb korban a bélflóra stabilizálódik és ilyen mennyiségű betegséget okozó anyagok ellen teljes mértékben ellenáll. Szomorú, hogy számos bébiétel mézzel van édesítve, sőt kismamáknak sokszor orvosok is olyan tanácsokat adnak, hogy a szoptatás ösztönzésére mézzel kenjék be a mellbimbókat.
Végső jó tanács azoknak, akik fenntartás nélkül megtehetik, hogy a méz előnyeit kiaknázzák: amellett, hogy a fogápolást ne feledjék, ügyeljenek arra, hogy a mézet ne süssék-főzzék, ill. keverjék forró italokba, mert a magas hőmérséklet elroncsolja a jótékony hatású enzimeket és vitaminokat!

Gavallér Patricia
Dipl. oec. troph.